A JÁTSZMA VÉGE
Írta: Samuel Beckett
Rendezte: Vincze János
Díszlet: Vincze János, Steiner Zsolt, Tóth Géza
Jelmeztervező: Kovács Yvette
SZEREPLŐK
Hamm Krum Ádám
Clov Koszta Gabriella
Nagg Barkó György
Nell Bódis Irén
SAMUEL BECKETT (1906 – 1989) Írországban született, Franciaországban élt, angol és francia nyelven írta műveit: verseket, elbeszéléseket, regényeket, drámákat, hang- és televíziójátékokat. 1969-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Legfontosabb művei: Mollay; Malone; A megnevezhetetlen (regénytrilógia), Godot-ra várva; A játszma vége; Ó, azok a szép napok (drámák), Az utolsó tekercs (hangjáték).
A JÁTSZMA VÉGE (1957) az abszurd színház, az antidráma egyik kulcsalkotása. Beckett a halál órájában széthulló emberi személyiség pusztulását vitte színpadra egy sakkjátszma utolsó lépéseiként: egy magatehetetlen királlyal, egy céltalanul mozgó futóval és két mozdulatlan paraszttal játszik egy teljesen letarolt sakktábla egyik felén. A sakk a leglogikusabb játék, Beckett játszmavezetése viszont a logika teljes tagadása: ellenfél nincs, a lépések ad hoc történnek – anarchikus kétségbeeséssel, valami kiszámíthatatlan ellentámadást kivédendő. A létezés misztériumát és terrorját, minden emberi kapcsolat eleve ellentmondásos természetének tragikus abszurdumát, a nyelv, az érintkezés, a megismerés képtelenségét megjelenítő dráma – remekmű. Az egyik legjobb elemzését T. W. Adorno, a neves német filozófus, esztéta és zeneszerző írta, tanulmányának a nagyon pontos és találó, a mű mindenkori színpadra állítóira és nézőire is érvényes Kísérlet „A játszma vége” megértésére címet adta.
ABSZURD (absurd) lat. 1. képtelen, lehetetlen 2. értelmetlen, ostoba, esztelen.
APOKALIPSZIS (apokalypsis) gör. 1. kinyilatkoztatás, látomás 2. a Jelenések Könyve; az Újszövetség egyik könyve, amely misztikus jóslatokat tartalmaz a világ végéről, s az előtte bekövetkező szörnyűségekről. Az Apokalipszis lovasai az ott szereplő négy jelképes (a halált, a pestist, az éhínséget és a háborút megszemélyesítő) rémalak.
Sajtómegjelenések: