top of page

KOMÁMASSZONY HOL A STUKKER?

Írta: Görgey Gábor

Rendező: Vincze János

 

Látvány: Vincze János, ifj. Vata Emil, Torbán Eszter Tünde, Gangel Benjámin, Várady Zsóka

 

Fény: Hegedüs Róbert

Hang: Szabó Gyula

A rendező munkatársai:

Muschberger Ágnes, Tatai Gergő

Stukker fotó kicsi9.jpg

SZEREPLŐK

Cuki, az alvilágból       László Csaba

A Méltóságos           Németh János

K. Müller                             Götz Attila

Kiss, az intellektuel.      Bánky Gábor

Márton, a vidéki.           Krum Ádám

A Pécsi Harmadik Színház működésében folyamatosan meghatározó fontosságú szerepet kaptak a rendezésemben bemutatott kortárs magyar drámák – vallja Vincze János -, Örkény István, Pilinszky János, Nádas Péter, Spiró György, Kornis Mihály, Forgách András, Parti Nagy Lajos, Háy János, Egressy Zoltán, Sultz Sándor, Kiss Judit Ágnes, Székely Csaba művei. A Komámasszony, hol a stukker? is ebbe a körbe sorolható, ugyanis Görgey Gábor jó drámaíró: biztosan szerkeszt, jó érzéke van a reális és a groteszk vegyítéséhez, nyelvi és atmoszférateremtő készséggel vált át a triviálisból a tragikusba. De leginkább a mindennapjaink valóságának sorskérdéseire kereshetjük a választ a Komámasszony, hol a stukker? kapcsán: szabadság és hatalom, egyén és hatalom, egyén és szabadság, fenyegetettség és tehetetlenség, egymásra utaltság és szolidaritás.

 

Kint és bent
A címben szereplő stukker – köznapi nyelvre fordítva: pisztoly, a színpadi absztrakció jelrendszerében a hatalmi erőszak szimbóluma – a játék során kézről kézre vándorol, és mindenki arra használja föl, hogy rettegésben tartsa vele a többieket. Ugyanis a színpadi térben, egy zárt, ablaktalan helyiségben (börtön?, zárt osztály?, bunker?, kórterem?, laboratórium?) négy ember ül, s az ötödik fegyvert szegez rájuk. Négyen mindig ki akarnak menni a szobából, az ötödik mindig jól érzi magát odabenn. Az, akinél éppen a stukker van. Mindez azt sugallja, hogy a bajok forrása a stukker. Pontosabban az, hogy a stukkernek valakinél lennie kell. Ez egyrészt szomorú, mert milyen jó volna stukker nélkül élni, másrészt szükségszerű, mert ha eldobjuk, mindig akad valaki, aki felveszi és ránk fogja. A hatalommámor különböző mértékű kinövései sajnos nem vesztik érvényüket. A darabban mindegyik figura, mielőtt hatalomra került, és őt gyűrte maga alá az éppen aktuális hatalom, fennen hirdette, hogy ha majd ő hatalomra jut, akkor más világ lesz, megváltoztatja a politika rossz tradícióját. És abban a pillanatban, amikor a stukker, vagyis a hatalom az ő kezében van, mindezt megcáfolja, meghazudtolja.

A hatalom fontosabb, mint a szabadság
A helyzet abszurd. Nem tudjuk: mikor, hogyan és miért kerültek ide ezek az emberek? Miért tartják sakkban egymást? A szituációhoz hozzátartozik egy kulcs is, a helyzet szimbolikus és valóságos kulcsa, mellyel a zárt tér kinyitható, de senki sem meri, és senki sem engedi kinyitni az ajtót. Mire megfordul a fejükben, hogy jó lenne stukker nélkül együtt kimenni, addigra a kölcsönös gyanakvás végképp egymásnak ugrasztja őket: az egymásra utaltság nem szolidaritást szül, hanem dominanciára vágyást – aki elnyomott, szabadságra és demokráciára vágyik, ám amint a kezébe kerül a pisztoly (a hatalom), máris a világ átalakításán kezd gondolkodni, kisemmizve mindenki mást, csak a saját ízlés- és értékválasztását szem előtt tartva. Azaz: a hatalom fontosabb, mint a szabadság.

Ihlető: a történelmi düh


Görgey Gábor dühében írta a darabot. Történelmi dühében. Keserű kiábrándultsággal írta: ,,Elegem van a mi kis történelmünkből. Hol meggyötörtek, hol megaláztak bennünket, játékszernek tekintettek.” Akkor épp 1966-ot mutatott a naptár. Az azóta eltelt 50 év alatt a Komámasszony, hol a stukker? nem veszített aktualitásából. Ezért rendezem meg. Olyan előadást szeretnék létrehozni, amely pontos természetrajzot ad emberi gyarlóságainkról úgy, hogy közben a néző nem érti, mi az a torokszorító érzés, amely arra készteti, hogy a könnyeivel küszködjön, miközben a térdét csapkodva kacag a látottakon. Olyan előadást, amely alkalmat ad arra, hogy kinevessük a raboskodó ötöst, miközben szentül hisszük: ha mi lennénk ott, inkább a szabadságot választanánk.

bottom of page