top of page

ARCHÍV- EGYKOR JÁTSZOTT ELŐADÁSANK

A HERNER FERIKE FATERJA

Írta: Háy János
Rendezte: Vincze János

Sajtó megjelenés:

Jelenkor.net >>>

Litera.hu >>>

 

CSILLAGLÁNY

Írta: Keller Zsuzsa, Novák János, Fábri Péter

Rendezte: Moravetz Levente

A címszereplő Csillaglány egy távoli bolygón él békességben. Űrtávkapcsolatot tart fenn Barnabással, a csodabonbon-készítő mesterrel. Barnabás állataival – a papagájjal, a macskával és az egérrel – éldegél a Földön. Egy szép napon a Bajcsillag gonosz ura, Burkalaf megtámadja a Csillaglány bolygóját, ezért ő a Földre menekül. Ám a gonosz itt sem hagyja békén. Fondorlatos varázslattal alakot változtat, beleköltözik Barnabás állataiba, s a szegény mester nem érti, hogyan lesznek szelíd állatai egyszerre ilyen gonoszak. A Csillaglány ismeri Burkalaf tervét, de nem szólhat róla. Az előadás folyamán többször is a nézőtéren ülő gyerekeket kell segítségül hívni, hogy a szeretet erejével együtt győzzék le a rosszat, s fény derüljön az igazságra. Lehet, hogy a végén még a gonosz is jóvá lesz?

 

SZEREPLŐK

Csillaglány - Tamás Éva

Frici cica - Széll Horváth Lajos

Barnabás - Barkó György

Kamilla, a papagáj - Dévényi Ildikó

Kísérleti, az egér - Steiner Zsolt

Pufi -Dargó Gergely

Lufi -Takács Lilla

Díszlettervező: Bényei Miklós

Jelmeztervező: Hammer Edit

Zenei vezető: Witterle Gábor

Egy-személyes-duett

Rendező: Moravetz Levente

A színen a közszolgálatra ítélt férfi, a felesége és a történelem.
Vajon hány csonkán maradt családban, egyedül hagyott kedvessel zajlottak, zajlanak még most is hasonló beszélgetések?


S vajon számít-e, hogy ki is a férfi, akinek az életéből kiragadták e pillanatokat? Talán csak cseppnyit növesztené az emberek sajnálatát írói nagyságának tudata: egy értékes embert ítélt halálra az a jog, ami nem létezhet. Egy olyan ideológia, aminek soha nem lett volna szabad feloldozást adnia a gyilkolásra.
Bárki lehetne, akiről a darab szól, mert minden elhurcolt halálra ítélt maga után hagyott egy örökre megszakadt világot, ahol várta őt haza egy szerető kedves, egy család, akiknek kimondott szavai jelentették a legszebb költészetet, szeretetük a legnagyobb boldogságot, létezésük a legnagyobb kincset.
És még most is élnek olyanok, akiknek végtelennyi súlyú, számú miértjeire nem létezik más magyarázat: csak egy emlékkép – vagy egy mosoly.


A színen a közszolgálatra ítélt férfi, a felesége és a történelem.

 

SZEREPLŐK

Dévényi Ildikó

Széll Horváth Lajos

 

Díszlet: Bényei Miklós

Jelmez: Molnár Gabriella

A rendező munkatársai: Bogárdi Aliz, Fenyvesi Judit

LEÁNDER ÉS LENSZIROM

Írta: Szilágyi Andor

Zeneszerző: Bókai Zoltán

Rendezte: Steiner Zsolt

Bemutató: 2006. november 5.

A történet szerint Bölömbér király a kobold Leánder foglya, aki csak úgy hajlandó szabadon engedni őt, ha neki ígéri azt a valamit, ami még egy királynak sincs. Hazatérve Bölömbér megtudja, hogy van egy 16 éves lánya, Lenszirom, akit – akarata ellenére – éppen feleségül akarnak adni Mar-Szúr keleti herceghez. Bölömbér – hogy mentse épp csak megtalált lányát – kalitkába zárja Lenszirmot, ám hiába őrizteti éjjel-nappal, a jussáért érkező Leánder nemcsak megszökteti a lányt, de bele is szeret. Lenszirmot is elbűvöli Leánder hangja, ám meglátva annak rút kobold-arcát, egy rózsával ijedtében megsebzi őt, s a fiú szégyenében elmenekül. Később azonban szolgája, Bogyó tanácsára már hiába tér vissza a lányért, kiderül, hogy azt Tündér Negéd palotájába vitték, ahol mindenki Lenszirom és Mar-Szúr esküvőjére készül. Míg Negéd Mar-Szúrral táncol, akibe titkon szerelmes, Lenszirom a társalkodónőjével, Csibecsőrrel az erdőbe szökik, hogy Leándert megkeressék. Ott összetalálkoznak Vaknadállyal, aki az útba igazításért cserébe Lenszirom szeme világát kéri. Lenszirom így – csupán a szívével keresve – megtalálja Leándert Negéd pincéjében, aki a lányt keresve belegabalyodott a szövőlepkék hálójába.

 

Lenszirom rózsájával megtöri a régi varázst, és a koboldból újból Leánder lovag lesz. A mese végén minden jóra fordul: Lenszirom visszanyeri a látását és feleségül megy Leánderhez, s közös menyegzőt ülnek az egymásra talált Bogyóval és Csibecsőrrel…

 

SZEREPLŐK

Leánder, erdei kobold:

Götz Attila

II. Bölömbér kerál, a környék uralkodója:

Krum Ádám

Bölömbér kerálné, Bölömbér felesége:

Stubendek Katalin

Lenszirom, Bölömbér kerál szépséges leánya:

Bogárdi Alíz / Tamás Éva

Mar-Szúr hercege, bögölfejedelem:

László Csaba

Bogyó, Leánder szolgája:

Dargó Gergely

Csibecsőr, Lenszirom társalkodónője:

Fischer Lilián

Tündér Negéd, illem-kellem-bájkirálynő:

Krasznói Klára

 

Díszlettervező: Steiner Zsolt

Jelmez- és bábtervező: Várady Zsóka

Súgó: Juhász Piroska

Bábkivitelező: Nagy-Kovács Géza

Leánder kép2.jpg

LOLA BLAU

Író: Georg Kreisler

Rendező: Moravetz Levente

Fordította: Kőváry György

 

Bemutató: 1999. 04. 15.

 

SZEREPLŐK

Lola Blau - Dévényi Ildikó

 

Díszlet - Bényei Miklós

Jelmeztervező - Hammer Edit

Zenei vezető - Witterle Gábor

Asszisztens - Domján Mária

MACSKAJÁTÉK

Írta: Örkény István

Rendezte: Vincze János

A Macskajáték meséjét énelőttem már több ezren elmesélték. A darab arról szól, hogy két ember szereti egymást, de akadályok lépnek föl, s a csábító harmadik (akit ez esetben Paulának hívnak) minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép … Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy szereplői nem tizen-, nem is huszon-, hanem hatvan-egynéhány évesek.


S bár úgy látszik, hogy a szenvedély kísérő tünetei, átvirrasztott éjszakái, forró vallomásai, boldog föllángolásai és féltékeny leselkedései pontosan ugyanúgy játszódnak le az elmúlás küszöbén, mint az élet hajnalán vagy delelőjén, bennünk, akik csak nézzük ezt a groteszk játékot, hullámzó és ellentmondó érzelmek ébrednek. A nagy szenvedélyekben – kívülről nézve -, még “normális” kitöréseiben is van valami hősies és ugyanakkor nevetséges vonás; hát még ha műfogsort, gyógycipőt, s az öregség többi kellékét viselik azok a hősök, akik a szenvedély máglyáira fellépnek. Amikor kinevetjük, szánjuk is őket, de szánalmunk mögött ott bujkál a mosoly. Mi, emberek, csak egyféleképpen tudunk szenvedni és örülni, akár az élet elején, akár a végén tartunk; joggal mondhatjuk hát, hogy ha sírva, ha nevetve: a színpadon mi magunk is ott vagyunk.


E groteszk történet főhőse özvegy Orbán Béláné, s a darab valójában az ő véget nem érő vitája, szájaskodó, alakoskodó, még a hazugságtól sem visszariadó pörlekedése mindenkivel, aki körülveszi: a lányával, a szomszédnőjével, Paulával s legfőképpen az ő München közelében élő nénjével, Gizával. Körömszakadtáig harcol, hogy zűrzavaros, értelmetlen és reménytelen szerelmét ráerőszakolja a világra. Hogy célját elérje, nem riad vissza semmitől: hazudik, pletykázik, leselkedik és veszekszik, s amikor már semmi sem használ, végső kétségbeesésében megmérgezi magát. Megvan benne minden, amire az ember képes: egy piaci kofa nagyszájúsága és egy görög tragika fensége. Mit is tehetne mást? Orbánné a természet törvényei ellen harcol, mert semmibe veszi az öregséget, és hadat üzen a halálnak. Bukásra ítélt küzdelem ez, mégis ő lesz a győztese – igaz, drágán fizet érte. A győzelem órája már az összeomlás, a kifulladás órája is, öröme inkább csak jelkép, ahogy egy zászló lobog egy rommá lőtt, kiégett város füstölgő falai fölött. (Örkény István)

Bemutató: 2003. december 17.

 

SZEREPLŐK

Orbánné -Vári Éva

Giza -Szakács Eszter

Paula -Tordai Teri

Egérke -Töreky Zsuzsa

Ilus - Stubendek Katalin

Cs. Bruckner Adelaida - Bereczky Júlia

Csermlényi Viktor - Ujlaky László

Pincérnő -Dóka Andrea

 

Díszlet: Vincze János, Steiner Zsolt

Jelmeztervező: Pilinyi Márta

Macskajatek Szakacs  Eszter- Vári Éva.jpg

MALH'ABA

Írta: Sultz Sándor
Rendezte: Vincze János

Sajtó megjelenések:

Revizoronline.com >>>

 

MESEURÓPA

Thuróczy Katalin valamennyi uniós tagország meseanyagából kiemelt egy-egy jellegzetes szereplőt – többek között Bambit, a Kis Herceget, Kalán nénit, a Kis Mukkot, Nils Holgerssont, a Hókirálynőt, Mary Poppinst … – s a darabban általuk mutatja be az adott nép gondolkodásmódját, környezetét, táncát, zenéjét, segítve a gyerekeknek jobban megismerni az EU országait, szokásait.
A mesefigurák EU-konferenciát hívnak össze, megtárgyalandó a Lúdas Matyit ért méltánytalanságot: hogy Döbrögi elvette a lúdjait és megverte. A probléma megoldásának tekintetében a mesefigurák – mentalitásuktól függően – eltérő álláspontokat képviselnek: ki bűbájjal, ki pénzzel, ki erőszakkal, ki furfanggal intézné el az ügyet. Vajon sikerül-e egyezségre jutniuk? Elkerülheti-e Döbrögi a háromszori megveretést? Sok-sok dallal és tánccal fűszerezve kiderül a mese végére!

 

SZEREPLŐK

Lúdas Matyi  
Kelemen Alpár Zsolt
Steiner Zsolt

Mary Poppins, Hókirálynő, Kék Madár

Gráf Csilla
Stubendek Katalin

Connaught tündér, Kalán néni, Múmin, Aesopus Rókája

Dévényi Ildikó

Bambi, Aranyhaj, Kis Herceg

Tamás Éva

Pinocchio, Kis Mukk, Don Quijote, Nils Holgersson, Fehér Nyúl

Széll Horváth Lajos

 

Díszlettervező: Steiner Zsolt

Jelmeztervező: Várady Zsóka

Koreográfus: Gaál Mariann

Súgó: Juhász Piroska

PINOKKIÓ

 

Írta: Collodi-Marék-Kós-Papp

Rendezte: Kós Lajos

A főhős egy kalandos út során nagy csalódásokkal és kicsi örömökkel találkozik, végül belső tanulságokkal gazdagszik. Pinokkió többször is megszegi ígéreteit, végül maga is rájön, hogy csábítóan könnyű élet egyáltalán nem is létezik, és ha valaki szamárrá válik, az élet folyamán nehezen tudja megszerezni azt a tudást, amit annak idején nem épített be szürke, hosszú fülei közé.

Bemutató: 1999. szeptember 24.

SZEREPLŐK:

Pinokkió - Orosz Mihály

Dzsepettó, Bábjátékos -Barkó György

Macska, Tündér - Dévényi Ildikó

Róka, Karabás, Bálna - Széll Horváth Lajos

Tücsök, Rendőr, Kikiáltó -Steiner Zsolt

Díszlet-, jelmez- és bábtervező: Kós Lajos

Mozgás, tánc: Uhrik Dóra

KESZEKUSZA
 

Írta: Thuróczy Katalin

Zeneszerző: Papp Zoltán

Rendezte: Steiner Zsolt

Bemutató: 2003. szeptember 28.

 

Zenés, interaktív öko-mesejáték – hirdeti a darab műfaját a szerző. A meghatározás első két szavával nincs is semmi gond. A meglepő szófordulat az öko-mesejáték, melyre a rendezői koncepció épül, innen kell elindulnunk, hogy az előadás lényegét megértsük. A két főszereplő kivételével valamennyi alak több szerepet játszik, mint ahogy a gyerekek is aktív szereplőivé válnak az előadásnak sorsolás, jelentkezés útján, könnyen megjegyezhető, pár szavas szerepekkel. Közben a darab történetén végighaladva minden alkalommal vigyázniuk kell, hogy részvételük, játékuk, döntéseik ne mondjanak ellent a természet törvényeinek, különben ,,nem érkezik meg a tavasz”, s felborul a természet rendje. Tekintettel kell legyenek a környezet megóvására, az igazság megőrzésére és a becsületességre egyaránt. Ha valahol vétenek, akkor egy kijelző máris megmutatja, hogy kezd felborulni a természet rendje, a felnőtt szereplők pedig azonnal visszaterelik kérdéseikkel, tanácsaikkal őket a helyes útra.

SZEREPLŐK:

Keszekusza Barkó György

Keszekusza (2007/2008-as évadban)

Krum Ádám

Teszetosza -Dargó Gergely

Teszetosza (2007/2008-as évadtól)

Steiner Zsolt

Katica - Dévényi Ildikó, Gráf Csilla

Pillangó - Tamás Éva

Hangya -Széll Horváth Lajos

 

Díszlettervező: Steiner Zsolt

Jelmeztervező: Várady Zsóka, Nagy-Kovács Géza

Koreográfus: Gaál Mariann

 

KÖZMAGYAR

Sajtó megjelenései:

PécsMa.hu, 2022

https://www.pecsma.hu/abszolut-pecs/kepek-a-premierrol-ilyen-volt-a-kozmagyar-elso-eloadasa/

 

V. Gilbert Edit, 2022

https://art7.hu/szinhaz/balogh-robert-kozmagyar-pecsi-harmadik-szinhaz/

 

Papp András, 2022

https://madeinpecs.hu/sugo/kozmagyar

 

Apró Annamária, 2022

https://www.jelenkor.net/visszhang/2461/kozbeszed-helyett-kozutalat

Keszekusza kép3.jpg

Piaf két arca – sanzonok és pillanatok Edith Piaf életéből

Edith Piaf ellentmondásos személyisége, őszinte kitárulkozása a színpadon, és zsarnoki ,,diktatúrája” a magánéletében – eme ambivalencia köré épülnek a monológok, dialógusok a sanzonokkal, melyek a mindig tépelődő, öregedő művész utolsó fellépése előtt önnön lelkében lejátszódnak.


A sanzonok eredeti hangnemben és francia nyelven szólalnak meg, zongora- és gitárkísérettel.

SZEREPLŐK:

Játssza -Bacskó Tünde

Ének, próza -Bonyár Judit

Zongora -Borisz Jaksov

Gitár, mandolin -Hűvösvölgyi Péter

Ütősök -Tóth ‘Csüli’ Zoltán

Színpadra alkalmazta: 

Rosner Krisztina

ÓZ, A NAGY VARÁZSLÓ
 

Írta: Frank L. Baum

Zenei Vezető: Bókai Zoltán

Rendező: Steiner Zsolt

Frank L. Baum klasszikussá nemesedett darabjának címe kicsit becsapós, hiszen főszereplője nem Óz, a nagy varázsló, hanem Dorka és útközben mellészegődött barátai. A kislányt egy napon házikójával és Toto kutyájával együtt messzire, a sziárványon túlra, Óz csodákkal teli országába repíti a kansasi prérin végigsöprő forgószél. Bár e mesevilág gyönyörű és lakói kedvesek, Dorkában mégis egyre erősebb lesz a honvágy régi otthona után. A jóságos Boszorkánytól megtudja, hogy csak Óz, a nagy varázsló segíthet neki hazatérni, ezért a kislány elindul, hogy megkeresse őt Smaragdvárosban. A kalndokkal és megpróbáltatásokkal teli, sárga köves úton Dorka barátokra talál: a Madárijesztőre, aki úgy érzi, nem jutott elég ész a kobakjába, a Gyáva oroszlánra, aki bátorságra vágyik és a Bádogemberre, aki szívet szeretne üres mellkasába. Együtt folytatják hát az utat Óz fényes Palotája felé.


Ez a klasszikus mese azoknak szól, akik úgy érzik, hogy hiányzik valami az életükből, s még nem tudják, hogy merre keressék. Hiszen mindenkinek van egy sárga útja, mely elvezet céljainkhoz, mely időnként göröngyös és tele van veszélyekkel, s melyről sokan el is akarnak téríteni bennünket, ám ha vannak barátaink, segítségükkel előbb-utóbb mindig visszatalálunk a helyes a -sárga- útra.

 

Bemutató: 2008. május 25.

SZEREPLŐK:

Dorka - Fischer Lilian

Toto - Zsoldos Dávid

Madárijesztő - Széll Horváth Lajos

Bádogember - László Csaba

Gyáva oroszlán - Götz Attila

Henry bácsi / Óz / Majomkirály - Krum Ádám

Emmi néni / Jó boszorkány - Unger Pálma

Szomszédasszony / Boszorkány - Krasznói Klára

Díszlettervező: Steiner Zsolt

Jelmeztervező: Várady Zsóka

Koreográfia: Spala Korinna

Fordította: Szöllősi Klára

Dalszöveg és dramaturgia: Fekete Valéria

A rendező munkatársa: Juhász Piroska

Meseurópa kép3.jpg

ÖRÖK A SZERELEM

Írta és rendezte: Moravetz Levente

Az egykori népszerű televíziós sorozat, a Barátok közt kedvesen zsörtölődő idős házaspárját évtizedeken át játszotta Fodor Zsóka és Várkonyi András. Ők lesznek a főszereplői az Örök a szerelem című zenés vígjátéknak is, melyet kifejezetten nekik írt Moravetz Levente. A kétfelvonásos zenés vígjáték bemutatója 2022. március 18-án este 7 órakor lesz színházunkban.

Úgy szól a régi rege, hogy több ezer évvel ezelőtt, amikor még istenek jártak a Földön, Zeusz és Hermész álruhában bekopogott egy idős házaspárhoz. A két öreg – bár szegények voltak – becsülettel és szeretettel megvendégelték őket. Amikor az istenek felfedték kilétüket, és megkérdezték, mivel jutalmazhatják meg őket a szíves vendéglátásért, az idős házaspár azt kérte, hogy ha majd eljön az ideje, egyszerre érje őket a vég. Így is történt. Amikor elérkezett a végső pillanat, lábuk gyökeret eresztett, testükből fatörzs lett, fejükből lombkorona. Így áll egymás mellett Baucisz és Philemon, immár több ezer éve. Ilyen hosszú idő azonban komoly próbára teszi még az örök szerelmet is. És így ez már vígjáték!

Főszerepben a nagy páros: Fodor Zsóka és Várkonyi András.

Úgy szól a régi rege, hogy több ezer évvel ezelőtt, amikor még istenek jártak a Földön, Zeusz és Hermész álruhában bekopogott egy idős házaspárhoz. A két öreg – bár szegények voltak – becsülettel és szeretettel megvendégelték őket. Amikor az istenek felfedték kilétüket, és megkérdezték, mivel jutalmazhatják meg őket a szíves vendéglátásért, az öreg házaspár azt kérte, hogy ha majd eljön az ideje, egyszerre érje őket a vég. Így is történt. Amikor elérkezett a végső pillanat, lábuk gyökeret eresztett, testükből fatörzs lett, fejükből lombkorona. Így áll egymás mellett Baucisz és Philemon, immár több ezer éve. Ilyen hosszú idő azonban komoly próbára teszi még az örök szerelmet is. És így ez már vígjáték.

SZEREPLŐK:

Baucisz - Fodor Zsóka

Philemon - Várkonyi András

Idegenvezető - Kálmán Henrietta

Kutya - Geri Tamás

Harkály - Gungl Jozefa Gréta

Fiú - Gombás Ádám

Lány - Világi Vanessa

Festő - Bagi Zoltán

 

Díszlet: Bényei Miklós

Jelmez: Molnár Gabriella

PORTUGÁL

A Pécsi Harmadik Színház és a Pécsi Nemzeti Színház közös produkciója

 

Írta: Egressy Zoltán

Rendezte: Vincze János

Bemutató: 2009. 04. 03.

Egressy Portugáljában a csehovi dermedtség, a csehovi elvágyódás is ott van. Irina, Mása és Olga Moszkvába mennének, ha lenne erejük elindulni végre. Az irgácsiak is mennének, mint az oroszok, (Mása módjára Masni) azonban visszatartja őket a kocsma, a sör, a pancsbor, illetve maga a tehetetlenség. Csak sóvárognak egész életükben és kapálóznak, vergődnek, mint a muslincák a lőrében.

 

A darab naturalizmusa, a részegség őszintesége felsrófolja a mű komikumát, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az alakok nem önmaguk karikatúrái. Minden és mindenki nagyon is valóságos, ironizálás és pátoszok nélkül jelenik meg.

 

Csupa különc figura zavaros álmokkal és ravaszkodó túlélési stratégiákkal, amelyekkel megpróbálnak úrrá lenni a posztkommunista szomorúságon. Az író a társadalom bizarr tükörképét mutatja: senki sem tesz semmit, csak hantázik mosolyt fakasztón, ez azonban lassan komolyra vált. Masninak, a jobb sorsra érdemes fiatal nőnek az összetört szíve úgy marad, Bece nem jut el Portugáliába, csupán Irgácsra, ahonnan aztán visszalóg Pestre. Egyébként mindegy, hogy Pest vagy Irgács, ugyanaz a reménytelen, sivár, esendőségében mosolyogtató Kelet-Európa, ahonnan Portugália elérhetetlenül messze van. A test utazhat, a lélek azonban egy helyben toporog: a hol érzelmességbe hajló, hol vérfagyasztóan abszurd szövegek ezt a szűk, magyarországnyi teret rajzolják körbe.

SZEREPLŐK:

Kocsmáros -Németh János

Masni -Kovács Mimi

Bece -Széll Horváth Lajos

Retek -Köles Ferenc

Csipesz: -Ujláb Tamás

Asszony -Herczeg Adrienn

Pap -Pál András

Feleség -Märcz Fruzsina

Sátán -Bánky Gábor

 

Díszlettervező: Vincze János és Steiner Zsolt

Jelmeztervező: Pintér Réka

Súgó: Juhász Piroska

Ügyelő: Cserép Judit

A rendező munkatársai: Solymos Roland, Szalai Beatrix

SZEGÉNY YORIK
 
Írta: Rainer Lewandowsky

Rendezte: Bodonyi József
 

Bemutató: 2006. december 12.

 

Az eredeti darabot Rainer Lewandowsky írta „Heute weder Hamlet …” címmel, német nyelven. Ez a monodráma egy egyszemélyes vígjáték, amely a Shakespeare-i királydráma patetikus tragikumával párhuzamosan egy „szürke” átlagember élettörténetét villantja fel. Hamlet meséje és a kirúgott, majd függönyhúzóvá vált színész siralmasan vicces története végül összefonódik és a két szál szinte együtt, egymást kiegészítve, egymást magyarázva jut el a várhatóan tragikus vég felé. A szerző a végkifejletben a vígjátékra jellemző, egyben a Shakespeare-i dráma sajátjaként ismert lezárással beavatja, megszólítja és felszabadítja a nézőt a történet tragikuma alól. A darab kezdetén a színház egy alkalmazottja a zárt függönyök előtt elnézést kér, és lemondja az aznap esti előadást, a „Hamlet, dán királyfi”-t. Kisvártatva szétnyílik a függöny, s egy színpadmunkás elkezdi lebontani a színpadon lévő díszletet és elpakolni a kellékeket.

 

Ő a függönyhúzó, Ingo Sassmann. Már nem fiatal, de még messze a nyugdíjtól, ránézésre 55 év körüli lehet. Munka közben észreveszi a közönséget és rövid hezitálás után egy improvizált előadói estbe kezd. A „poénkodós”, beavatós mesélgetésből hamarosan kiderül, hogy hajdan ő is színész volt, ráadásul még Hamletet is játszotta. Az alkalmat kihasználva mesélni kezdi saját élettörténetét, s közben eljátssza – elmeséli a Hamletet is, úgy, ahogyan ő a színpad széléről látja.

 

Ehhez társul még a függönyhúzó mesterség alapjainak ismertetése. A játékba beleszövődnek más darabokból vett idézetek is, s közben megtudjuk, hogy Sassmann valójában azért nem léphet többé színpadra, mert egy bemutatón kiesett az egyik jelentben partnereként játszó igazgató protézise, amit ő balszerencsésen a színpad szélére pöccintett a sarkával. Ezek után tragikomikus ,,balesetek” sora vezetett oda, hogy ő most így megkeseredetten, oldalról szemlélheti csupán tehetségtelen kollégáit. Ez a már-már fölényes önsajnálat komolyra fordul, ahogy elérkezik élete valódi drámájához, a felesége, Rebeka öngyilkosságához. Rebeka színésznő volt egy szintén tragikus véletlenig, amikor Ingóval párban a Rómeó és Júliát alakították, és az erkély-jelentben vele együtt lezuhant az erkély.

 

A baleset következményeként a lába térdtől megmerevedett, és így alkalmatlanná vált a színpadi munkára, ez vezetett a későbbi tragédiához, amikor is Rebeka magát Ophéliának képzelve öngyilkos lett. Sassmann ennél a pontnál jut el a Hamlet végkifejletéhez is. A Gertrúd királyné halálát okozó mérget tartva kezében saját története és a Hamlet lezárásához érkezik, pátosztól és színpadiasságtól mentesen. Miután kiitta az üvegcsét, láthatóan fájdalmas szenvedések közepette a földre rogy és meghal. A feketéből visszahúzott színpadfényben felül, és fölényesen, könnyedén mondja be Hamlet utolsó mondatát: ,,Utána néma csend.” Függöny.

SZEREPLŐK:

Ingo Sassmann, a függönyös

Németh János

SZAPPANOPERA
 
Írta: Spiró György
Rendezte: Vincze János
 
Spiró György a közérzetek és közállapotok krónikása; a tönkrement és tönkrevert társadalom, a morális válság, a brutalizált szubkultúra, a romlási folyamat rögzítője. Egy negatív utópia sötét rémképét rajzolja fel: egy olyan civil társadalom “rémtablóját”, amely szabadságát elnyerte, de morálisan elvesztette önmagát.

Ennek a sötét rémtablónak újabb darabja a Szappanopera. A dráma témája groteszk és mellbevágó: a ,,holt lelkekkel”, a zsidó kárpótlással való üzletelés, vagy a másik oldalról nézve: eladható-e a múlt? A dráma címe provokatívan kétértelmű: 1. Ami könnyen eladható, az a szappanopera. 2. A zsidókból szappant készítettek.

A dráma játéktere meghökkentő: csupasz térben egyetlen, keresztvasakkal és hevederzárral megerősített ajtó áll, ,,szemmagasságban kukucskáló”. Az írói instrukció szerint a tér kétharmad része ,,bent”, egyharmada ,,kint”, a nézők körbeülik a teret: ők a díszletei és (néma) kórusa az előadásnak. Ennek az elgondolásnak a teret uraló ajtó az inspirálója, amely a görög drámák kapuira asszociáltat.

A dráma főszereplője a (zsidó) Nő, szigorú zártságával a görög drámák hősnőire emlékeztet. Az istenekkel való szembeszegülés helyett a ,,pénz-istennel”, illetve az azt képviselő Férfival és az egész világgal (Lány, Fiú, Szomszéd) kell megküzdenie. A Nő bonyolult belső világa hiteles képet ad egy kudarcos (értelmiségi) középnemzedékről, amelynek tagjai belerokkantak a késői Kádár-korszak konszolidációjába, majd pedig a rendszerváltás felfordulásában végleg lemaradtak. Spiró imponálóan ismeri és ábrázolja a történelmileg folyamatosan meggyötört veszteseket: frusztráció, paranoia, állandó menekülési kényszer, bizalmatlanság, feldolgozatlan traumatikus élmények gyötörnek mindenkit. Ez a darab is egyfajta közép-európai és speciálisan magyar kudarctörténet: nem katartikus, hanem letargikus. Folyamatos és intenzív szégyenérzetet ébreszt amiatt, ahogyan élünk – kollektívan és individuálisan egyaránt.

 

SZEREPLŐK:

Nő - Koszta Gabriella

Férfi - Lipics Zsolt

Szomszéd - Krum Ádám

Anya - Bódis Irén

Lány - Tamás Éva

Fiú - Steiner Zsolt

Játéktér: Vincze János

Jelmeztervező: Tresz Zsuzsa

A rendező munkatársai:

Kovács Krisztina, Muschberger Ágnes, Steiner Zsolt

TALÁLT TÁRGYAK

„Talált tárgyak” címmel készül legújabb színházi nevelési programunk, melyet Frank Ildikó és Tatai Gergő közreműködésével Ákli Krisztián rendez, és amit elsőként a Koch Valéria Iskolaközpont 6-9 éves tanulói ismerhetnek meg március 10-én. A Pécsi Harmadik Színház tevékenységének fontos részét alkotják ezek a komplex projektek, melyben az adott korosztályt érintő lényeges kérdéseket vet föl egy színházi előadás, amit szakmai vezető által moderált feldolgozó foglalkozás követ.

– Frank Ildikó ajánlotta figyelmembe a Berlinben élő Rike Reiniger darabját – meséli a rendező, Ákli Krisztián. – Az írónőt tavaly a pécsi közönség személyesen is megismerhette, hiszen ő volt a PécsLit irodalmi fesztivál külföldi vendége. Hazájában kedvelt színházi szerző, akinek több nyelvre is lefordították a munkáit. Általunk feldolgozott darabjának eredeti címe „Lost & Found: Ein Herz und andere Dinge” (Elveszett & megtalált: egy szív és egyéb dolgok), német-angol nyelven írta, s Európa-szerte rengeteg fordítása látott napvilágot. Az ezredforduló táján a szekszárdi Német Színház is műsorára tűzte Tóth András Ernő rendezésében. Mi most új fordítást használunk, méghozzá Frank Ildikó munkáját, aki magyar és német anyanyelvű szereplőre hangolva, magyar-német nyelvűre ültette át a művet.

– Mennyire kell tudni németül ahhoz, hogy a megértése ne szenvedjen csorbát?

– Mindenki megérti, aki egy kicsit is tanul németül. Sőt, maga a produkció is segíti az élmény alapú nyelvtanulást, méghozzá színházi eszközökkel. A nyelvi sokszínűség felmutatásán túl azonban tartalmilag is fontos tanulságokat hordoz; Guszti szobájában nagyon nagy a rumli, eljött az ideje a rendrakásnak – Guszti azonban ragaszkodik a tárgyaihoz, mindhez egy személyes emlék, élmény köti, s bár ahhoz még kicsi, hogy ezt bevallja magának, de érzi, valójában a kisgyerek-kort zárja le. Hogy jön ehhez Juli, aki csak németül beszél? Miért nem akarja Juli, hogy a tárgyakat Guszti a kukába dobja? Hogyan kell megtalálniuk a közös hangot? Miként léphetők át a nyelvi korlátok? Együtt tud-e működni két, egészen különböző személyiség? E kérdéséket járja körül a produkció 6-9 évesek számára érthető, átélhető és feldolgozható módon.

– A nagyjából 60 perces produkciót interaktív részekkel válik teljessé .

– Ezt különböző pedagógiai szakterületek képviselőivel összefogva dolgoztunk ki, hogy szerves egységgé váljon benne minden módszer, amely az előadásban látottak alapján a kreativitás, a vizuális nevelés, a nyelvtanulás eredményességét szolgálja. Rendezőként az is gördülékenyebbé és tartalmasabbá tette a munkámat, hogy mindkét színésszel évtizedes a munkakapcsolatom. Frank Ildikónak komoly tapasztalata van a színház határterületeinek számító produkciók létrehozásában, Tatai Gergő pedig épp óvodapedagógusnak tanul, így támaszkodhattam ebbéli tudásukra is, miközben rendezőként szabad kezet kaptam. Az alkotófolyamatban fontos feladatot látott el Patonay Anita, aki konzulensként segített minket, Salamon Ágnes pedig vizuális nevelőként látott el jó tanácsokkal. S miután a Pécsi Harmadik Színház a rezsiköltségek miatt ezekben a hetekben-hónapokban spórolásra kényszerül, a házunk nappalijában (vagy épp Frank Ildikóéknál) zajlottak a próbák, így érdekes volt látnom, ahogy a gyermekeim ezerféle játéka új életre kelt, hogy az előadás fontos kellékévé váljon…

– Sok helyütt játszható lesz ez a komplex program.

– Ahogy mondani szoktuk: egy csomagtartóban elfér. Iskolák osztálytermeiben, művelődési házak klubszobáiban egyaránt megvalósítható. Örömmel visszük baranyai intézményekbe, olyan településekre is, ahol nem a német nemzetiség van többségben. Bárkinek játszható, aki egy kicsit is tud, vagy most tanul németül.

 

– Nemrég a Magyar Drámapedagógiai Társaság újdonsült elnökeként átvette a szakma „nagy öregjétől”, Kaposi Lászlótól a stafétát. Miben rejlik manapság a drámapedagógia fontossága?

 

–  Január 6-án a közgyűlés a Magyar Drámapedagógiai Társaság elnökének választott. Ahogy ott és azóta több helyen is mondtam, azt érzem, ebben a pozícióban elsősorban szervezői, szervezet-vezetői oldalamra van szükség. Sajnos a kulturális szférát számos nehezítő körülmény hátráltatja, a hiányzó pályázati lehetőségek, a növekvő rezsiárak, a közoktatás válsága csak néhány a sok közül. Azokban az értékekben, amiket ez a terület hordoz magában – empatikus készség javítása, kooperatív hajlandóság erősítése, énképviselet s ezáltal a lokális demokráciák építése – továbbra is, töretlenül hiszek. Abban bízom, hogy hozzá tudom tenni az országos szervezet működéséhez is a maximumot, helyi szinten pedig szakmailag érvényes, optimista, humort sem nélkülöző színházi nevelési programokat tudok megvalósítani – a Talált tárgyak szerintem ilyen lesz!

TISZAVIRÁG
 

Mi megengedett egy párkapcsolatban, s mi nem? – ezt a kérdést járja körül a Pécsi Harmadik Színház és az Oberon Társulat legújabb osztályterem-színházi előadása. Háy János: Völgyhíd és Kai Hensel: Klamm háborúja című drámája után ez már a harmadik közös, komplex színházi-nevelési programunk.

– Szeretem, ha minden produkciónál keresünk és kipróbálhatunk valami újdonságot, s nem ismételjük az egyszer már jól bevált színházi formákat, megoldásokat, eszközöket sem. Nem könnyű, de törekednünk kell rá. Ez afféle alkotói hitvallásom – mondja Ákli Krisztián drámapedagógus, a Tiszavirág című színházi-nevelési program rendezője. – Gyakorló középiskolai tanár lévén, folyamatosan tapasztalom, milyen kérdések foglalkoztatják a fiatalokat, mi az, ami aktuálisan érinti, érdekli őket, s nem csupán egy személynek vagy kisebb csoportnak a problémája, hanem szélesebb kör számára fontos. Azt hiszem, a párkapcsolat ilyen téma. Rendkívül kevés példa áll a fiatalok előtt, hisz a szülők jó része elválik. Ezért állítottuk most programunk középpontjába azt a kérdést, hogy mit szabad és mit nem egy párkapcsolaton belül? Felelős vagyok-e a saját és a párom boldogságáért? Magunkban hordozzuk-e a párkapcsolati sikertelenséget? Mikortól számít valami fizikai vagy verbális erőszaknak? És hogy jön mindezekhez a szerelem?  Én nem tudom a megoldást, ezért nem is adok válaszokat, hanem színházi formába öntött, közös gondolkodásra hívok fiatalt és felnőttet, diákot és tanárt.

– A korábbi komplex színházi-nevelési programok jelentős irodalmi alapra támaszkodtak.

 

– Most a Tiszavirágnál nem használtunk föl ilyet. Úgy indult a munka, hogy a három játszónak a központi kérdéskör kapcsán született improvizációit kezdtem én külső szemként, irányítóként egyfajta dramaturgiai rendszerbe helyezni, így jött létre a szövegkönyv a próbafolyamat alatt. Három hét alatt született meg, de nincs kőbe vésve, hanem még mindig alakul, formálódik. A bemutató előtti hetekben szeretek meghívni egy-egy próbára drámatanárokat, színházi neveléssel foglalkozó szakembereket, akiknek kikérem a véleményét, és elgondolkodom rajtuk. Ez most is így történt.

– Kik játszanak az előadásban?

– Szalai Barbara, Arató Máté és Fenyvesi Mihály. Mindhármukkal több ízben dolgoztam már, színjátszó táborokból ők is ismerik egymást, de így együtt még nem játszottak korábban. Színészileg nagyon izgalmas feladat vár most rájuk, főleg a két fiúra, ugyanis minden előadáson a nézők döntik majd el, hogy melyikük lesz a központi szereplő, ennélfogva aznap a másikuk játssza az összes többi férfi figurát. Így nekik valójában két előadásra kell fölkészülniük.

 

– Izgalmas kérdés, hogy ők a kezdeti improvizációkba vajon beépítették-e a saját élményeiket?

 

– Felteszem, hogy egyes motívumokat igen, hisz ez a munkamódszer nem tudja kívül hagyni a saját élményeket, de itt jön az én feladatom, hogy ezt határok között tartsam. Mégis, ettől lesz a játékmód is hihetetlenül személyes, de ügyelni kell arra, hogy ne a saját sebek föltépéséről, önmarcangolásról vagy önigazolásról szóljon az egész. Nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy ne legyen didaktikus, semmit ne magyarázzunk túl, s a játék úgy legyen személyes, hogy közben más számára is átélhetővé váljon. Napjaink vibráló digitális világában rendkívül nehéz a nézők figyelmét huzamosan fenntartani, ezért változatos formanyelvet alkalmazunk az életjátékszerű prózai színháztól a fizikai színházon át az énekig. A felhangzó dalok a könnyűzene és az alternatív zene határán mozognak, Eklics Dániel digitális technikával dolgozta át a U2, az Elefánt zenekar, az Amorf Ördögök és a Bojtorján együttes egy-egy ismert számát.

– Miként zajlik majd az előadás és a hozzá kapcsolódó feldolgozó foglalkozás?

– Ezúttal nem különül el egymástól a kettő, mert a feldolgozó részek folyamatosan beépülnek az előadásba, így állandó interakcióban születik meg a komplex színházi-nevelési program. Az előadás bizonyos pontjain moderátorként megszakítom a játékot, s a nézőknek kell dönteniük a folytatás irányáról, az addig látottak ismeretében. Nem a színháznak van alárendelve a pedagógiai program, inkább fordítva: a színház egy alkalmazott formája a személyiségfejlesztésnek. Nagyon szeretném, ha régió-szerte sok-sok diáknak és pedagógusnak játszhatnánk, s azt is izgalmas lenne kipróbálni, hogy a tantermi közeg mellett vajon színházi keretek között is működik-e a program. A Tiszavirág témája nem könnyű, de mindenkit érint. Úgy hiszem, bátor vállalása e sokrétű kérdéskörnek, melyről itt is beszélni kell, hisz a jó színház a jelen problémáiról szól.

Sajtó megjelenések:

Juhász Gréta, 2019

http://www.jelenkor.net/visszhang/1357/parkapcsolati-kisokos-a-pecsi-harmadik-szinhazban

 

Hetedhéthatár.hu, 2019

https://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=54033

Csillaglány
Egy személyes duett
Leánder és Lenszirom
Macskajáték
Meseeurópa
Pinokkio
Keszekusza
Piaf
ÓZ
Örök szerelem
Portugal
Szegény Yorik
Szappanopera
Talált tárgyak
Tiszavirág
Lola Blau
bottom of page