SZEREPLŐK

​

Bódog            Bánky Gábor

Bódogné       Dévényi Ildikó

Vanda        Kulcsár Viktória

Dönci             László Csaba

Saci                   Tamás Éva

Imrus               Tatai Gergő

Emberfi        Fábián Gábor

Szűcs úr           Krum Ádám

​

Szakonyi Károly Adáshibája (1970) az a darab, amely az 1960/70-es évek fordulóján kibontakozó groteszk drámai vonulat egyik nyitányának tekinthető, amellyel írója egy csapásra ismertté vált itthon és külföldön egyaránt, és amely Örkény Tótékján és Macskajátékán kívül a legtöbb nemzetközi bemutatót érte meg. Színházunk műsorpolitikájában A szent család című Schwajda-komédia folytatása – ott az egyedül élő Anya és a négy gyerek viszonyának „könyörgés a szeretetért” tragikomikumát mutattuk fel –, a Szakonyi-műben Bódogék a még látszatra működő család felbomlásának nevetséges, de ijesztően fenyegető és össztársadalmi méretű folyamatával szembesülünk.

 

A Pécsi Harmadik Színház bemutatójának fő célja, hogy a MIÉRT?-re próbáljunk választ adni. Bódogék életformájának tragikomikuma, hogy azt hiszik, emberi normák szerint, békés családi körben élnek. Mindenki úgy tesz, mintha érdekelné a másik sorsa, és a családi összejövetelhez a televíziózás csak háttérül szolgálna. Valójában már rég fordított a helyzet: életük előterében a technikai eszköz áll; a kommunikálásuk valójában háttérbeszélgetés, amely felületességből, egy-egy szó elkapásából, félreértésből és mellébeszélésből áll. Tulajdonképpen ez a lényege és remek leleménye Szakonyi Károly drámaírói technikájának: a párhuzamos dialógusszerkesztés. A dialógusok úgy siklanak el egymás mellett, mint az emberek az életben.

 

A párhuzamos monológokban mindenki mondja a magáét, a párbeszéd, a kommunikáció halvány reménye nélkül.Szakonyi keserű következtetése szerint Bódogékat maga az Isten sem tudja megmenteni, rajtuk a csodák sem segítenek. Pedig Emberfi–Krisztus szokatlan, fantasztikus tettekre képes: a vizet borrá változtatja, a béna szomszédot meggyógyítja, a dráma csúcspontján pedig előidézi az adáshibát.Szakonyi komédiájának groteszk hangvétele életünk kiüresedésének veszélyeire figyelmeztet. Napjaink anyagi jólétével a tudati fejlődés nem tart lépést, ez az, amit nem pótolhat az információáradat, az okostelefon, a tévéképernyő, a szórakoztatási dömping; e nélkül kiürülnek, elsekélyesednek emberi kapcsolataink, tartalmát veszti a család mint mikroközösség, tagjai pedig egymás mellett élő, egymással kommunikálni képtelen, boldogtalan és szerencsétlen emberek lesznek.

 

A család válságától már csak egy lépés a család felbomlása! Az Adáshiba ennek az életforma-válságnak a nagyszabású, erőteljes látlelete.